Lylia Bloom: Védtelenül

Létezik tökéletes férfi?

Anna élete nagyszerű. Második évét kezdi az egyetemen, és a legfőbb problémája, hogy mikor jut el álmai városába, Rómába. Szereti az életét, vágyik a nagy Ő-re, és imád a barátnőivel csetelni.
Megismerkedik a titokzatos és vonzó Rolanddal, aki nem nyugszik, amíg Anna bele nem egyezik egy randevúba.
A szerelem hirtelen születik, és Anna úgy érzi, nem is lehetne boldogabb, bár a barátok egyre jobban aggódnak a túl gyors összeköltözés miatt. Anna nem érti, miért, hiszen Roland figyelmes, vonzó és mellette minden vágya teljesül, még a várva várt utazás is.
Csakhogy az álomvilág hirtelen szertefoszlik.
Vajon milyen a nagy Ő igazi arca?
Mit jelent a birtoklás, és mit az őszinte szerelem?
Anna úgy érzi, az élete romokban hever, és egyre nehezebb a kiút megtalálása.
De küzd, még akkor is, amikor egy váratlan tragédia mindent tönkretesz.

A regény az V. Aranymosás Irodalmi Válogató Public Star kötete, az olvasóközönség kedvence.



Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 280
ISBN: 9789633997581
❉❉❉

Köszönöm az írónőnek a felkérést és a könyvpéldányt! :)

Hűha. Picit bajban vagyok, mivel először nagyon megijedtem a könyv molyon található adatlapján lévő százalék láttán (71%), közben én nem éreztem ennyire gyengének a könyvet, mint a százalék mutatja. Tény, hogy vannak hibái a kötetnek, de ez a szám eléggé lehúzó jellegű. 

A számokon túllépve, kíváncsian vágtam bele a könyvbe. Anna 20 éves, barátnőivel és családjával boldogan éli mindennapjait. Egy buli estéjén azonban felbukkan egy idegen, akit az egyik barátnője ismer, és megadja neki Anna számát. Anna nem tudja hova tenni Rolandot, aki picit furcsa jellem, de egy egész éjszakás telefonbeszélgetés után megkedveli a férfit. Néhány találkozó után végül egy párt alkotnak, és boldogan élik életüket, ám ennek nem mindenki örül felhőtlenül. Amikor már minden tökéletesnek tűnik, akkor fordul a kocka, és Anna nem érti, mi történhetett. A boldogság után most csak üresnek érzi magát. Mi van, ha az, akit szeretsz, nem az, akinek megismerted? Mi van, ha a szerelem már nem elég egy kapcsolatban? 

Nos, vegyük szépen sorban. Anna számomra nem volt szimpatikus, húsz éves létére rengeteg butaságot művelt. Egyetlen találkozó után már azt jelenti be a szüleinek, hogy "együtt van" Rolanddal, pedig még semmi nem történt. Nagyon gyorsan történt ez a szerelembe esés, és a kapcsolatukból sem tudtunk meg sok mindent. Ez a folyamat lehetett volna picit lassabb, hogy mi is jobban átlássuk ezt a kapcsolatot.
Lylia Bloom írónő

A Kristóf szála teljesen felesleges volt... ha egy kapcsolat nem jó, akkor nem az az első, hogy egyből máshoz szaladunk, mert így teljesen elveszítjük a hitelességünket, és az esetleges következő partner csak azt látja, hogy még benne vagyunk valamiben, mégis másfelé kacsingatunk. A későbbi megjelenéséről nem is beszélve..
A szüleit sem igazán értettem, mivel úgy gondolom, az őszinteség mindig fontosabb és egyenesebb, mint a hazudozás. Főleg egy ilyen nagy kaliberű dologról hallgatni elég kegyetlen dolog. Azt sem éreztem, hogy olyan mély lett volna a kapcsolat Anna és az anyukája között, az apukájára pedig borzasztóan haragudtam..

Úgy éreztem, mintha az írónő próbálna sok komoly témához nyúlni, de egyiket sem sikerült teljes mértékben kifejteni és átadni. Az lett volna a kézenfekvő, ha csak egy témát vesz elő, és azt dolgozza ki részletesebben és mélyebben. Így olyan volt, mintha mindenből kapnánk egy picit, de nincs értelme az egésznek, csak ide-oda kapkodunk. 

Az írásmóddal és a stílussal nem volt gondom, sőt, tetszett is, viszont a karaktereken még van mit csiszolni, hogy sokkal jobban átérezzük az érzéseiket, hogy megértsük és szeressük őket. Annát már említettem, hibát hibára halmozott, Roland pedig végképp nem nyerte el a tetszésem. Pár percre láttam megcsillanni egy kis sajnálatot felé, de nem tetszett a tenyérbemászó stílusa. Anna barátnőit viszont kedveltem, ők voltak a pozitív szereplők.

A befejezéssel viszont tökéletesen egyetértek, és ezért dicséret jár az írónőnek, mivel Roland nem érdemelte meg Annát. A viselkedése után én sem tudtam volna újra kapcsolatba lépni vele. 

Tetszett, hogy a barátok kerültek a központba, mert igenis fontos részei az életünknek. Az ember társas lény, és rosszul érzi magát, ha nincsenek barátai, ha nincsenek olyan emberek az életében, akikhez fordulhat, akikkel beszélgethet és akikkel jól érezheti magát. Anna is beleesett abba a hibába, hogy egy párkapcsolat miatt elhanyagolta a barátokat, de a végére megjött az esze, és belátta, hogy az évek óta kitartó barátság fontosabb és erősebb, mint bármi más. Ez a szál egy pozitív része a történetnek.

A történet lényege tehát, hogy ne adjuk fel önmagunkat mások miatt, ne adjuk fel a barátainkat egy pasi miatt, és ne hanyagoljuk el a szeretteinket, mert az élet igazságtalan és rövid. Legyünk boldogok, csináljuk azt, amit szeretünk, és ne ragadjunk le olyan emberek mellett, akik visszahúznak és bántanak minket. Mindenki megérdemli a boldogságot és a kiegyensúlyozottságot az életben. Ez a könyv megmutatja, hogy ne érjétek be kevesebbel, mint amit megérdemeltek. 

Összegezve: Nem volt egy rossz történet, de van még mit rajta javítani. Az írónőnek könnyed és magához láncoló stílusa van, könnyen lehet haladni a könyvvel. A hangulata elég nyomasztó, és megviseli az ember lelkét, ezért kellett néhány kis pihenés a fejezetek között. A borító gyönyörű, bár a horognak lehetett volna egy picit mélyebb jelentése, hiszen ez csak a könyv háromnegyedénél került elő.  Kicsit vegyes érzésekkel zárom be a könyvet, de hamarosan olvasom az írónő nemrég megjelent, a Ne mondd, hogy szeretsz című kötetet. :) 

Ha felkeltette az érdeklődésed a könyv, IDE KATTINTVA te is megrendelheted! 


Csillagos értékelés:

Kedvenc idézetek:

"A szívemre hallgattam: örültem neki."

*
"Abban mindhárman egyetértettünk, hogy a bizalom fontos egy kapcsolatban."
*
"Nem győztem bizonygatni neki, hogy ha mellette vagyok, akkor mindenem megvan, mert semmi sem fontos rajta kívül."
*
"Én vagy szeretek valakit, vagy nem. Olyan nincs, hogy egyik percben dühödten meredek rá, aztán pedig bűbájosan becézgetem. Ez nem normális."
*
"Persze, könnyebb a szőnyeg alá söpörni azt, ami történt. Csak az a gáz, amikor már annyira felpuklisodik a szőnyeg, hogy hasra esünk benne. Elgondolkodtam rajta, vajon a mi szőnyegünk hány kibeszéletlen problémát bír még el."



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése