Susan Ee: Angyalok bukása (#1 Angelfall)

Hat ​hete már, hogy az apokalipszis angyalai alászálltak, és elpusztították a modern világot. Nappal az utcai bandáké a hatalom, de az éjszakákat a rettegés és a babona uralja. Mikor az angyalsereg harcosai tovaszállva magukkal ragadnak egy gyámoltalan kislányt, annak tizenhét éves nővére, Penryn, mindenre elszánja magát, hogy visszaszerezze a húgát.
Mindenre. Ha kell, akár arra is hajlandó, hogy alkut kössön egy ellenséges angyallal.
Rafi félelmetes harcos, de most legyőzötten, szárnyaitól megfosztva, félholtan hever a földön. Korszakokon átívelő háborúkban vívott győztes csatákat, most pedig egy éhezéstől legyengült tinilány menti meg az életét.
Miközben átvágnak a sötétségbe és káoszba merült Észak-Kalifornián, csak egymásra támaszkodhatnak a túlélés érdekében. Kénytelenek együtt megtenni az utat, hogy eljussanak San Franciscóba, az angyalok fészkébe, ahol Penryn mindent kockára tesz, hogy megmentse a húgát, az angyal pedig kénytelen legnagyobb ellenségei könyörületességére bízni magát, hogy újra a régi lehessen.


Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2013
Oldalszám: 342
Fordító: AncsaT

❉❉❉

Úgy gondolhatjátok, hogy az angyalos témát már teljesen kimerítették, már nem tudnak vele újat, izgalmasat mutatni. Igen-igen, én is ezt hittem, de aztán a kezembe vettem EZT a könyvet, és minden, amit eddig gondoltam, összeomlott, és egy olyan fantasztikus történetet kaptam, amelyről nem is álmodtam volna.

Susan Ee elég magasra tette a mércét az angyalos történetek esetében, és még milyen jól csinálta!
Olvastam már a Fallen sorozatot is, de bevallom, azt untam, nem volt annyira szépen megfogalmazva és elénk tárva a világkép, mint itt. Mert Susan nagyszerűen húzta fel az apokaliptikus, lerombolt világ képét a gonosz angyalokkal és egyéb teremtményekkel. Nem fél belenyúlni mélyebb témákba, gondolatokba, hátborzongató, olykor megbotránkoztató dolgokat tár elénk. Előszeretettel beleszövi a történetbe a durvaságot, a véres jeleneteket, amelyeket egy ilyen világban teljesen természetesnek és odavalónak érzünk.

Oké, és akkor most jöhet maga a történet. Hú. Engem már a legelején magába szippantott ez a sejtelmes, szőrszálhasogató, borús hangulat, amely körülöleli az egész könyvet. Tetszett, hogy bemutatja, hogyan néznek ki az utcák, az emberek hogyan élnek egy olyan világban, ahol már nem ők irányítanak, ahol már nem számítanak azok a kütyük, amelyek minden nap körülvesznek minket. A modern technológia a múlté, mostantól a túlélés a lényeg. A gonosz embereknél úgy tűnik van még náluk is alantasabb élőlény, az angyalok. Feldúlták és felégették a városokat, az embereket lenézik, uralkodnak felettük, elfoglalják az egész Földet. 

Penryn, a mozgássérült húga, Paige és a mentálisan sérült anyjuk menekülni szeretnének egy biztosabb helyre a városból, amikor éjszaka egy kisebb angyalsereg megtámad egy egyedül lévő, hatalmas fehér szárnyakkal rendelkező angyalt. Az összetűzésbe Penryn is beavatkozik, hogy segítsen a bajba jutottan, aki sajnos nem ússza meg, hogy levágják gyönyörű szárnyait. A gonosz angyalok ezt nem hagyják szótlanul, elragadják a járni képtelen Paige-t. Penryn mindent megtesz, hogy visszaszerezze húgát, és ki mástól tudhatná, merre kell mennie, mint egy angyaltól? Rafival legyengült állapotában nem sok mindent tud kezdeni, de aztán a zűrös városlakók miatt kénytelenek odébb állni, és egymásra támaszkodni ezekben a sötét időkben, hogy eljuthassanak a Fészekbe, és megtalálják a kislányt.

Rafi
Végig annyira izgalmas volt, hogy le sem bírtam tenni a könyvet. 
A szereplőket nagyon megkedveltem, Penryn-t különösen, mert igaz,  hogy néha tudott hülyeséget csinálni, de mégis nagyon tökös, belevaló, kemény csaj, aki mindent megtesz szeretett húgáért. Nagyon okos is, ahogy hozzááll az új világhoz, tudja, hogyan vágjon neki a vadonnak, és honnan szerezzen élelmet.
Rafi-t egy kicsit nehezen lehetett kiismerni, de voltak megnyilvánulásai, amelyekkel egyre beljebb édesgette magunkat a szívünkbe, főleg a történet végén. És persze voltak olyan pillanatok is, amikor legszívesebben a legérzékenyebb pontjába térdeltem volna. :)) De azért szeretjük! Angyal létére elég emberien viselkedett, bármennyire is nem akarta, védelmezte Penryn-t, és ha hülyeségbe keverte magát, igyekezett kiszedni őt a bajból. Rafi izmos, tökéletes teste és gyönyörű belsője mindenkit rabul ejt.

Muszáj megjegyeznem, hogy a könyv elég... durva. Voltak benne tényleg olyan jelenetek, amikor még az én gyomrom is rendetlenkedett, és olyan ijesztő pillanatok, amikor felállt a szőr a karomon és lélegzet-visszafojtva faltam a sorokat. Szerencsére nem voltak rémálmaim, haha, de az elkövetkezendő részekben is valószínűleg számítani kell ehhez hasonló eseményekre. 

Az írónő teljesen felbolygatja az angyalokba vetett hitünket, hiszen mi, emberek őrző, védő, jó akaróként gondolunk rájuk, és akkor itt van ez a másik felfogás, amikor is felbőszült vadállatokként, parancsot teljesítve lerohanják a mi világunkat. Ugyanakkor nagyon tetszett a két főhős közötti szóváltás, piszkálódás, a beszólások. Voltak nagyon vicces mondatok is, ez is hozzáad a szuper egyveleghez.

Penryn szemszögéből nézve is nagyon jól megtudhatunk mindent az egész világról, az angyalokról, az emberekről. Mintha én is ott lettem volna, és egyszer menekültem, egyszer bújdostam egy fa ágán, máskor pedig belopakodtam egy veszélyes helyre. Átérzed, ha egy szereplő fél, ha éhes, vagy ha fáradt az egész napos kutyagolástól. 

A romantikus szálat itt most egy picit gyengének éreztem, hisz nem nagyon voltak benne ilyen részek, talán csak a végén egy-kettő. Persze végig izzik a levegő a két szereplő között, hisz végülis ellenségek, de a szerelemre nem nagyon volt utalás. Remélem ez a későbbiekben erősödik majd. :)

Az angyalok sem éppen összetartóak, vannak kilógó emberkék, különcök, mint például Rafi. Ők sem tudják teljesen, mi célból is vannak most a Földön. Amikor azt hinnéd, minden rendben lesz, akkor történik megint valami, amitől ismét megfeszülnek az idegszálaid, és nem tudok elképzelni sem, hogy mi lesz a kimenetele.

Hihetetlen! Komolyan. Aki még nem olvasta, annak mindenképpen ajánlom, ne hagyjátok ki, mert egy tökéletes, hátborzongatós élményről maradtok le. A durvább jelenetek miatt inkább ilyen 16 év felett ajánlanám olvasásra, de aki bírja a durvább dolgokat, azok nyugodtan vegyék a kezébe és falják.
Most pedig megyek, és azonnal beleugrok a folytatásokba, mert már lerágom a körmöm izgalmamban. Nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz a következő részben. :) 

A könyvet megrendelheted Te is, IDE KATTINTVA.


Csillagos értékelés:

Kedvenc idézetek:


"– Elárulom neked, én ilyen tökéletes vagyok már az idők kezdete óta. – Olyan közel van hozzám, hogy a lehelete a fülemet simogatja.
– Ó, kérlek! Akkora az arcod, hogy alig férsz el az erdőben. Mindjárt beszorul a fejed két fa közé, és nekem kell majd megmentenem téged."
*
"– Sosem viccelnék a harcos félisteni mivoltommal.
– Te. Jó. Ég. – Lehalkítom a hangom, elfelejtettem suttogni. – Te nem vagy más, csupán egy beképzelt madár. Oké, van rajtad némi izom. Ennyit elismerek. De tudod, a madár az csak egy, az evolúció során kissé megváltozott gyík. Hát ez vagy te."
*
"– Néha, ahogy a sötétben botorkálunk, megesik, hogy valami jó dologba botlunk."
*
"– Azon tűnődöm, melyik öl meg hamarabb: a hűséged vagy a makacsságod.
– Egyik sem, ha segítesz nekem.
– És azt miért is tenném?
– Megmentettem az életed. Kétszer is. Tartozol nekem. Bizonyos kultúrákban a rabszolgám lennél életed végéig."
*
"A lábam eldobált okostelefonokon tapos, ami végképp meggyőz róla, hogy tényleg eljött az apokalipszis. Az már tényleg a világ vége, ha a mi ökotudatos, technomán kockáink eldobálják az utcán a legeslegújabb kütyüiket. Ez valóságos szentségtörésnek számít errefelé, még akkor is, ha gyakorlatilag használhatatlanok."



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése