Cynthia Hand: Say Goodbye - Amikor búcsúzunk

Alexis egy középiskolás kitűnő tanuló, akit felvettek a híres MIT egyetemre, matematika szakra. Öccse öngyilkossága óta azonban semmi sincs rendbe a családjában. Anyja egyfolytában sír és azt mondja, hogy véget ért az élete. Apja még a tragédia előtt elhagyta őket egy fiatalabb nőért. Alexis pedig dühös, ugyanakkor magát hibáztatja öccse, Ty haláláért, néha pedig az az érzése, hogy öccse szellemként követi őt. Alexis pszichológusa, Dave azt javasolja a lánynak, hogy kezdjen el naplót írni, hátha így könnyebben meg tud birkózni öccse öngyilkosságával. És ahogy Alexis papírra veti fájdalmát, kétségeit, emlékeit, úgy tárul fel az olvasó előtt a múlt, a jelen és a jövő.







Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 376
Fordító: Loósz Vera

❉❉❉

Nehezen találom a szavakat erről a gyönyörű könyvről. A témája nagyon fájdalmas, olyannyira, hogy még testvér nélkül is átérzem Alexis kínkeserves érzelmeit, amit az öccse elvesztése miatt érez. 
Ahhoz képest, hogy milyen mély témája van, nagyon könnyed olvasmány, elég gyorsan lehet vele haladni, mert olvastatja magát a könyv, észre sem veszed, annyira belefeledkezel. 

A negatív hangvétel és a végig nyomasztó, szívfájdító hangulat ellenére mégis kedveltem a könyvet, mert szerintem egy ugyanilyen helyzetben lévő embernek hatalmas segítség lehet. Végigvezet minket a gyász szakaszain, és segít nagy nehezen, de sikeresen kilábalni az elvesztés kiláthatatlan ösvényéből. 

"Azt hiszed, tudod, mit tartogat számodra az élet. Úgy gondolod, felkészültél. Azt képzeled, megbirkózol vele. Ám aztán, bumm, akár egy villámcsapás, rád ront valami a semmiből, és őrizetlenül ér."

Alexis öccse öngyilkos lesz, és a lány önmagát okolja a végzetes hiba miatt. Megígérte neki, hogy mindig vigyázni fog rá, és segíteni neki, ám amikor kellett volna, úgy érezte, akkor nem volt ott.
Pszichológus segít neki átvészelni ezt az időszakot, aki azt ajánlja, hogy írjon naplót, hátha úgy könnyebben kitudja adni magából a gondolatait, ami az öccse miatt nyomasztja. 
A naplót mi is olvashatjuk, ezen keresztül bontakozik ki lassacskán a történet, hogy tulajdonképpen mi is vezetett az öngyilkossághoz, és miért érzi magát hibásnak a lány, emellett fontos szerepet kap a megtört család, a hűtlen apa, a család szétesés, az anya elkeseredett gyásza, a barátok, valamint a szerelem is. 

Alexis édesanyjával marad a hatalmas házban, ahol családként együtt laktak, azonban apja elköltözése és öccse, Ty elvesztése nagy űrt hagy mindkettejük szívében, igyekeznek egymást támogatni. Alexis úgy érzi, Ty-nak valószínűleg maradt befejezetlen ügye a Földön, mert még mindig rémes álmok gyötrik vele kapcsolatban, és neki kell véghez vinnie néhány dolgot, amivel végleg elengedheti testvérét. 

"Összeszorul a torkom. Hiányzik. Hiányzik. Hiányzik."

Tetszett, hogy végig sejtelmes volt a könyv, és állandóan a bőröm alatt motoszkált az érzés, hogy olvasd már tovább, mert kíváncsi voltam, hogy most akkor mégis mi történt, miért van az, ami most van, miért érez így a hősnőnk? Mindegyik szál, a családi, baráti és szerelmi nagyon jól elfért egymás mellett, és egyiket sem éreztem túl soknak, vagy éppen túl kevésnek. Minden jól be volt adagolva, viszont végig nyomta a lelkemet a hangulat, ennek ellenére nagyon szerettem a könyvet. 

Az öngyilkosság nagyon súlyos téma, és manapság sajnos nagyon gyakori. Nehéz jól megírni egy ehhez kapcsolódó történetet, de itt nagyon jól volt megírva a sztori, le a kalappal az írónő előtt. 

Megmutatja, hogy néhány apró döntés milyen nagy befolyással lehet az életünkre, még akkor is, ha adott pillanatban nem gondoljuk a döntésünkről azt, hogy milyen rossz is lehet.

Sokszor hallom, aki elveszi a saját életét, ez önző. Ami igaz is, mert nem gondol bele, hogy mit fognak érezni, gondolni a szerettei, a családja, a barátai, és talán lesz olyan, aki a saját tette miatt önmagát hibáztatja. Szerintem az öngyilkosság nem megoldás, hanem menekülés. Mindent meg lehet oldani, még amikor úgy érezzük mindennek vége, akkor sem szabad ehhez a "megoldáshoz" folyamodnunk, hanem kérjünk segítséget, semmiképp ne tartsuk magunkban. 

A könyv nagyon élethű, a reakciók is reálisak, végig izgultam, hogy Alexis megtalálja a válaszokat a kérdéseire, s rátaláljon a lelki békéjére, hogy normális életet élhessen a jövőben. Nagyon szépen fogalmazott a könyv, mindenkinek ajánlom, aki szeretne egy szépen felépített regényt olvasni. Mindenkinek tanulságos. 

Borító: 5/5 Nagyon hozza a könyv témáját, tetszenek a színek rajta, az egész úgy ahogy van, tökéletes. :)



Csillagos értékelés:

Kedvenc idézetek:

"Mindenki folytatja a maga életét. Még akkor is, ha nekünk nem megy."
*
"Az életben nincs radír."
*
"Az idő múlik. Ez a szabály. Nem számít, mi történik, nem számít, mennyire érzed úgy, hogy az életedben minden lefagyott egy bizonyos pillanat köré, az idő halad tovább."
*
"Gyanítom, sablonosan hangzik, de sosem tudhatod, mikor lesz az utolsó alkalom. Amikor megölelsz valakit. Ha megcsókolod. Amikor elbúcsúzol."
*
"Fura, hogy néha nem látjuk előre a nyilvánvaló dolgok közeledtét. Azt hiszed, tudod, mit tartogat számodra az élet. Úgy gondolod, felkészültél. Azt képzeled, megbirkózol vele. Ám aztán, bumm, akár egy villámcsapás, rád ront valami a semmiből, és őrizetlenül ér."


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése